Jelenlegi hely

TÁMOP 2009/2010

 

TÁMOP-3.1.4-08/2-2009-0148

„Kompetencia alapú oktatás, bevezetése Miskolc Megyei Jogú Város nyolc intézményében”

- Bevont osztályok, megvalósító pedagógusok

- Projektindító nap

- Intézményi innovációk

 


 

„1848 hõsei nyomában” címû témahét

  

 A Bulgárföldi Általános és Magyar –Angol Két Tanítási Nyelvû Iskolában 2010. március 12. és 19. között az „1848 hõsei nyomában” címû témahét hozta lázba az iskola diákjait.

Tapasztalattal már rendelkeztünk, hiszen volt már egy három hetet meghaladó projekt iskolánkban a brit és amerikai kultúráról. A már jól bevált módszereket átvettük, de igyekeztünk valami újat, különlegeset is nyújtani.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc mégiscsak Magyarország újkori történetének egyik legmeghatározóbb eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve, a mi kultúránk része. Lokárpatriótaként rögtön tudtuk, hogy a téma különösen kedves nekünk, hiszen Miskolcnak a szabadságharcban egy idõre országos jelentõségû szerepe is volt.

A tervezés és a programegyeztetések után a végrehajtás következett.

             A témahét megnyitója 2010. március 12-én volt. Az aulában ízlésesen megtervezett és feldíszített paravánok jelezték, hogy kezdõdnek a programok. Rövid eligazítás után a tornaterembe vonultunk, ahol egy ünnepi mûsort tekinthettünk meg. A mûsort a 6.b osztályos gyerekek adták elõ, mely olyan színvonalas volt, hogy valamennyien lélegzet- visszafojtva figyeltünk.

            Ezt követõen kezdõdött az akadályverseny. Öröm volt nézni az ünneplõbe öltözött gyerekeket, akik menetlevéllel a kezükben, izgatottan, de mégis fegyelmezetten várakoztak az egyes állomások elõtt. A játékos feladatok megoldásához figyelemösszpontosításra, kreativitásra, logikára és bizony történelmi, irodalmi, valamint képzõmûvészeti ismeretekre is szükség volt.

 A feladatok elvégzése után a Pilvax kávéházban fogyaszthattak kakaót, az ünnephez illõen Kossuth-kenyeret és Kossuth-kiflit.

Március 16-án, 17-én, és 18-án az órák szokás szerint, de nem szokványosan zajlottak. 

Minden órán valamilyen módon a diák kapcsolatba került az 1848-as témával, s e felfedezõ úton szinte észrevétlenül gyarapodtak ismereteik errõl a történelmi korszakról, a március 15-i eseményekrõl. Irodalmi, képzõmûvészeti alkotások, zenemûvek gyûjtése és megismerése, katonadalok éneklése, drámajáték megjelenítése, A kõszívû ember fiai  és a Föltámadott a tenger c. film részleteinek megtekintése és ennek alapján 13+1-es totó kitöltése érdekes feladatnak bizonyult.

Matematikaórákon mérések, kicsinyítések, nagyítások és a témával kapcsolatos szöveges feladatok borzolták a kedélyeket. Földrajzórán igazán aktuális témával a globális fölmelegedéssel és a környezetszennyezéssel foglalkoztak gyermekeink. Kémia és fizikaórán szóba került a puskapor és az ágyúgolyó-készítés, az égéstermékek, az ágyúöntés és természetesen Gábor Áron, aki Kézdivásárhelyen mûködtette üzemét. Angol és németórákon az ügyesebbek adott szöveget fordíthattak Petõfirõl, a többiek a katonai élet szavait gyûjthették össze és fordíthatták le angol, ill. német nyelvre. Nyilvánvaló, hogy a tanár nénik önzetlen segítségével mindez nagyon egyszerûnek tûnt.

Technikaórákon kokárdát és zászlót készítettek, mellyel végül iskolánkat díszítették fel. A nagyobbak két hatalmas méretû kokárdát is gyártottak. Az egyik kicsit furcsának látszott, mert a trikolor zöld színe kívülre került. Hamarosan megtudta mindenki, hogy ez nem tévedés, az eredeti kokárda ugyanis ilyen. De mivel mutatósabb, ha a piros kívül van, ezért így vált használatossá. A nyolcadikosoknak még arra is volt idejük, hogy az iskola bejárata elõtt lévõ tujafára piros-fehér-zöld szalagot akasszanak. Ez sem volt véletlen, akartuk ezeket a színeket hangsúlyozni, hiszen a piros az erõt, a fehér a hûséget, a zöld a reményt jelképezi. Nincs olyan ember, akinek az életében ez a három tényezõ ne lenne meghatározó.

 

Nem illik megfeledkeznünk a rajzórákról, ahol igazán kiváló alkotások készültek katonákról, lovas huszárokról, fegyverekrõl,

korabeli öltözékekrõl. A fantáziáját valamennyi gyerek szabadjára engedhette, aminek legjobban a rajztanár örült.                                            

A testnevelésórákon pedig mindenki bebizonyíthatta ügyességét, rátermettségét, erejét, hiszen volt futás, kislabda dobás, sorversenyek, ágyúgolyó dobbantó és ki tudja még, mi minden.

Informatikaórán indulhatott a böngészés a neten. Miskolc 48-as emlékeit kutathatták tanulóink.

Ha pedig biológiaóra volt, akkor a téma csak a lótenyésztés lehetett, nem megfeledkezve Széchenyi István ebbéli érdemeirõl. A lótartás szabályairól éppúgy szó esett, mint a testfelépítésérõl, táplálásáról, szaporodásáról, a hazánkban honos fajtákról, s ugyancsak sokat beszélgettek a lovaglásról, mint sportról.

Ezek után a drámajáték izgalmai következtek. Meglepetésszerûen három ifjú toppant be az éppen zajló órára, és márciusi ifjakként invitálták a tanulóifjúságot a pénteki záró rendezvényre. Megígérték, hogy Petõfi is ott lesz, s kérték mindnyájan viseljenek kokárdát. Ezt követõen a szabad sajtó elsõ termékeit a Nemzeti dalt és a 12 pontot osztogatták, majd köszöntek és indultak a következõ tanterembe.

A csütörtöki nap még egy csemegét tartogatott 30 gyermek számára. Õk lovasprogramon vehettek részt az iskolánktól nem túl messze található Lyukóvölgyben. A sportos öltözék kötelezõ volt.

A programot csak sejthették a gyerekek, vagyis, hogy lovaglás lesz, de a részleteket nem akartuk elárulni, szerettük volna, ha ott szembesülnek ezekkel. Ekkora még a Nap is elõbújt, s nyájasan simogatta a gyerekek sápadt arcát. Egy kis gyalogtúra után, mely lankás lejtõkbõl és enyhén emelkedõ kaptatóból állt megérkeztünk a tett helyszínére. A többséget megviselte ez a kis túra, de néhányan szerencsések voltak. Taxival érkezhettek, de lovastaxival.

 

Ez is a program része volt, amelyet ezt követõen mindenki kipróbálhatott. Mondanom se kell, éltek is az alkalommal, elvégre az ember nem mindennap utazhat lovasszekéren. A lovastaxi folyamatosan rótta a köröket, mert ettõl az élménytõl senki sem akarta megfosztani magát.

A bátrabbak lovagolhattak, ezalól néhány tanár sem volt kivétel, melyet a gyerekek nagy éljenzéssel jutalmaztak. Volt szépséges póniló, aki szintén türelmesen cipelte a gyermekterheket. Beindult a fényképezés, ezeket a remek pillanatokat egyre többen akarták megörökíteni.

            És ekkor következett az igazi próbatétel. Puskát foghattunk a kezünkbe, céloztunk és lõttünk. Vagy eltaláltuk a céltáblát, vagy nem, de ez akkor már lényegtelen volt. A hangulat a tetõfokára hágott.

Jöhetett az íjászat, ami nem kis ügyességet és erõt kívánt a próbálkozóktól.

            Csak köszönettel tartozunk azoknak a felnõtteknek, akik szakszerûen, határozottan, de nagy türelemmel maximálisan biztonságos körülményeket teremtettek a program lebonyolításához.

             Fáradtan, de a lelkesedéstõl és a tavaszi széltõl kipirult arccal érkeztünk vissza az iskolába.

             Ugyanezen a napon indultak el felderítõink a belvárosba, hogy felkutassák a 48-as emlékeket. Fáradhatatlanul rótták Miskolc utcáit, tereit. Szemere Bertalan, Tompa Mihály, Hunfalvy Pál, Görgey Artúr, Teleki Zsófia, Petõfi Sándor, Lévay József, Deák Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos szobra nem maradt felfedezetlenül. Mindezt fotókkal dokumentálták.

            Mindnyájan tudtuk, hogy a következõ napon a témahét véget ér. Ajándékot készítettünk, egy könyvjelzõt, hogy a záró rendezvényt követõen meglephessük vele a diákokat és segítõkész tanárainkat. A könyvjelzõn egy Petõfi-idézet áll, mely nemcsak a

költõ, de valamennyi bulgárföldi iskolás hazaszeretetérõl tanúskodik, hiszen e témahét után biztosan állíthatjuk, hogy ebbõl

õk is jelesre vizsgáztak.

 

                               “ Tied vagyok, tied hazám

                                  E szív, e lélek,

                                  Kit szeretnék, ha tégedet

                                  Nem szeretnélek? “

                                                           

                                                        / Petõfi /

 


BESZÁMOLÓ

Brit és amerikai kultúra 

Lezárult a „Brit és amerikai kultúra” címû több hetes programsorozat a Bulgárföldi Általános és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvû Iskolában. Miskolc város Önkormányzata összesen 182 millió forintot nyert a kompetencia alapú oktatás  bevezetésére. A TÁMOP 3.1.4/08/2-2009-0148 pályázati projektben 8 intézmény vesz részt.

„A kompetencia alapú oktatás, egyenlõ hozzáférés – innovatív intézményekben”- elsõsorban új tanulás-szervezési eljárásokat alkalmaz; a kompetencia alapú oktatási programokhoz szükséges taneszközöket biztosítja, és nem utolsósorban a pedagógusoknak módszertani képzéseket szervez.

A Bulgárföldi Általános és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvû Iskola rendezvényei több mint 3 héten keresztül a brit és az amerikai kultúra köré csoportosultak a három hetet meghaladó projekt keretében. Az eseménysorozat majdnem négy hete más- más tevékenységek köré csoportosult. Az elsõ hét mottója:  „Verssel, dallal, tánccal a világ körül” volt. A diákok angol verseket tanultak, megismerkedtek R. L. Stevenson életével, munkásságával. Angol dalokat is megtanultak, több osztály táncot készített angol népdalokra. Sokan a táncok kapcsán ekkor ismerkedtek a népviseletekkel is. E héten rendeztük az angol nyelvû szavalóversenyt is, ahol a kötelezõn túl, önként vállalt, szabadon választott verset mondtak. Ezen a napon tagiskolánk tanulói is megmérettethették magukat. A filmvetítések pihentetésül zárták a hetet.

A következõ hét másképp volt mozgalmasabb az elõzõnél, hisz ez az „Ügyes kezek , fürge lábak innen-onnan” elnevezést kapta.

Nyírtunk, ragasztottunk, hajtogattunk, tablót, faliújságot, készítettünk. Dolgoztak a tanulók egyénileg, de csoportban is. A gyerekeket örömmel töltötte el, hogy munkadarabjaik- immár kiállítási tárgyakként- az iskola díszeivé váltak. Érdekes, hogy a rongálás csekély volt az eddig megszokottakhoz képest. Nagyon népszerûek voltak az újfajta sportolási lehetõségek, testnevelés órán fociztunk, délután floorballoztunk; de a történelem vizein a múltba is visszahajóztunk játékos sorversenyeinken, mialatt „Kolumbusz felfedezte Amerikát.”

Már a harmadik hétnél jártunk, amikor mást sem láttunk a hét folyamán, mint TOTÓkkal szaladgáló gyerekeket. Ez a hét volt a: „KVÍZ a világról”.

Kollégáink érdekesebbnél- érdekesebb, változatosabbnál- változatosabb feladatokat találtak ki, hogyan ismerkedhetnek meg a tanulók az eddig szinte ismeretlen tájak növény- és állatvilágával. Híres emberekrõl gyûjtöttek, kerestek adatokat, készítettek tablókat, beszámolót.

A könyvtár segítségével gyakorlati példákon keresztül találtak információt szakirodalmakban, de lehetõség nyílt szótár-, lexikonhasználatra is. Ezt a hetet a méltán népszerû Halloween party zárta, melyen nemcsak a jelmezek kaptak helyet, de az ünnephez kapcsolódó szokások játékok formájában is elõkerültek, csakúgy, mint a dalok, táncok, versek, mondókák.

„… és ami még nem volt…” következett befejezésképpen. Hisz ekkor ehettünk ihattunk, mert népszerû és kevésbé ismert sütemények kóstolásán lehetett ismerkedni az új ízvilággal.

Voltak, akik recepteket fordítottak, mások lelkesen jegyzeteltek anyának…

Aztán egész nap szörföztünk, persze a neten!

Így aztán- virtuálisan- be is jártuk azt a világot, amivel eddig minden oldalról megismerkedtünk.

Záróeseményként nagyszabású elõadást tartottunk, melyen méltán lehettek büszkék a tanulók is – tanáraik is az elmúlt majd négy hét fergeteges eseményeire, és mindarra a produktumra, amit a gyerekek elõadtak, mindannyiunkat megörvendeztetve.

Összegzésképpen elmondható, hogy bár iskolánk tanulóifjúsága igen „vegyes” összetételû, most sikerült megtalálnunk azt a közös pontot, ami- bár kiindulópontként szolgált- egy nagy közös rendezvénnyé nõtte ki magát a „Brit és amerikai kultúra” három hetet meghaladó projekt keretében. Mivel iskolánk nemcsak a projektben résztvevõ csoportra, hanem az iskola egészére kiterjesztett az eseménysorozatot, elmondható, hogy minden gyerek egyénileg tett hozzá, egy-egy kis darabot ahhoz, hogy a kezdeti pontocska, óriási, kerek egésszé lett.

Bízom benne, hogy mindenki- persze a maga módján- magával vitt egy kis darabot útravalóul és megértette, amit mottónk is sugallt:

„Az egyetlen dolog, amit magaddal vihetsz: a nyelvek tudása, az országok ismerete, az emberek megismerése. Emlékeid legyenek útitársaid!”

„Own only what you can carry with you: know languages, know countries, know people.

Let your memory be your travel bag.”

 

                                                                                    Takácsné Mohr Rita

                                                                                        szakmai vezetõ